Nem akarom, hogy ez a poszt a 107. bejegyz�sk�nt legyen publikus. Ez egy k�l�n bejegyz�s. El�z� h�tv�g�n volt egy nagyon rossz �lmom, amit most le szeretn�k �rni.

Nem eml�kszem m�r minden r�szletre pontosan.. a mostoha nagyimmal voltunk. �n, meg m�g k�t ismer�s�m, azt hiszem. Budapesten vagyunk. O. (a mostoha nagyim) �pp szorgoskodik, mint mindig. Egyre t�bb �s t�bb dolgot csin�l, mi pedig csak vagyunk, nem csin�lunk semmit. Szomor�an n�zem az esem�nyeket. O. egyre f�radtabb �s kimer�ltebb a sok munk�ban, amit egyre gyorsabban csin�l... vagy csak az id� lassult le?

Addig- addig munk�lkodik, m�g v�g�l nagyon- nagyon kimer�lt lesz... nem eml�kszem ezut�n mi t�rt�nt.. de �gy �reztem, mint ha v�gig haldokolt volna.

Furcsa m�d, k�zel �llt az �lmom a hal�lhoz.

Ezut�n egy �jabb esem�ny, �s egy �jabb helysz�n k�vetkezett. Nem eml�kszem az el�zm�nyekre. Egy hatalmas teremben voltunk. Olyan, mint ha valamif�le b�r�s�gon lett�nk volna a v�dlottak... vagy jobban mondva el�t�ltek. D�szes, sz�p �l�letben zajlottak az esem�nyek. K�z�pen, k�r-k�r�sen egym�s mellett tucatnyi- n�lam fiatalabb- gyerekkel t�rdeltem egy�tt a csillog�, gy�ny�r� mint�zat� padl�n. Pontosan az orrom el�tt volt egy asztal. Az asztalon egy 2, 3 �ves kisl�ny volt. Sz�ke g�nd�r f�rtjei voltak... nagyon f�lt, s�rt. Egy ember fogta le, �s k�t�tte be a szem�t, majd egy hirtelen suhint�ssal lev�gta a kisl�ny fej�t egy balt�val, azthiszem.

Mindannyian f�lt�nk. K�r�l�tt�nk rengeteg (t�bbsz�z) ember �lt, pont, mint a filmekben az esk�dtb�r�s�g. Senki nem volt szomor�, mindannyian a Himnuszt �nekelt�k. Hatalmas ricsaj volt. A k�r-k�r�sen �l� kisgyerekeket n�ztem. Mindenki izzadt, f�lt, s�rt �s im�dkozott. �n a Himnuszt �nekeltem. L�ttam, hogy a f�rfi, aki a balt�t tartotta a kez�ben, egyenesen fel�m tart. Im�dkoztam, �nekeltem, s�rtam, f�ltem. Az �lmom nagyon val�s�gh� volt. Rendesen reszkedtem, -igaz�b�l- �s pontosan eml�kszem, hogy �lmomban ezernyi gondolat futott �t az agyamon. "Ne agg�dj, csak egy suhint�s!" "Meg sem fogod �rezni, f�jdalommentes elm�l�s lesz." "Ne! M�g annyi mindent elakartam �rni, nem akarok �r�kk� aludni!"

Mikor m�r f�lig �bren voltam, �reztem, hogy alig hallhat�an motyogom a Himnuszt. A f�rfi egyre k�zelebb �s k�zelebb l�pett... majd fel�bredtem.

�gy le�rva nem t�nik olyan v�szesnek.. pr�b�ltam min�l izgalmasabban megfogalmazni, de ezt �t kell �lni ahhoz, hogy meg�rtsd. Sz�val.. csak ennyit akartam. Nagyon rossz volt, m�g most is nyomaszt� �rz�s.