Eln�z�seteket k�rem ami�rt ilyen inakt�v vagyok. Most tulajdonk�ppen olyan, mint ha a falnak besz�ln�k. Nem hinn�m, hogy olyan sokan l�togatn�tok az oldalt, �gy egyszer�en �rhatn�k egyes sz�m m�sodik szem�lyben is...

Nem, m�g v�letlen�l sem s�rt�dtem meg, nem c�lom a nagy l�togatotts�g, s�t, m�r az is megfordult a fejemben, hogy priv�tt� tegyem a blogot, de azt�n m�gis elvetettem. Tal�n amiatt a p�r ember miatt, akik olykor- olykor feln�znek, vagy csak lusta vagyok ehhez az elk�peszt�en bonyolult feladathoz... ki tudja?

Szeretem a blogom, sok dolgot �rtam m�r bele, annyi mindent megosztotam m�r vele (veled/veletek), hogy az hihetetlen! Ennek �r�l�k, �s b�szke vagyok.. �s boldog. Szeretek blogolni, m�gis nyomaszt valami.

Nem szeretek szem�lyesked� dolgokr�l besz�lni m�soknak, ez�rt hoztam l�tre a blogot. �gy olyan dolgokat �rhatok le, amiket elmondan�k valakinek, csak nem megy. Ez j� dolog, �s �r�mmel t�lt el, ha l�tok egy- egy hozz�f�z�st, v�lem�nyt. Nem ragaszkodom hozz�juk, de n�ha j�l esik.

Most viszont m�s a helyzet. M�g ha nincs is mir�l besz�lnem, szeretn�m, ha valaki meghallgatna. Nem kell mondanunk semmit. Csak �lj�nk, �s legy�nk. Tudom, ez �gy unalmas �s sablonos. De �n t�nyleg ezt szeretn�m. Nem kellenek szavak, hogy elmondjam a szok�sos probl�m�imat, vagy n�h�ny piti dolgot ami aggaszt, amin tulajdonk�ppen �gy sem tudok v�ltoztatni.

Unom az embereket, akik k�r�lvesznek. Nincs egy �j ember sem az �letemben. Folyton azokkal vagyok, akiket m�r ismerek. �ket minden nap l�tom a suliban, itthon, vagy n�ha, ha �sszefutunk az utc�n. Kell egy idegen! Meg akarom szegni a szab�lyt, �s besz�lgetni egy idegennel, hogy megismerhessem. Ha pedig el�g m�lt� arra, hogy � is ezt tegye, megengedem neki, hogy megismerjen.

J� lenne, ha a sok ember k�z�l valaki t�nyleg ismerne engem. Itt vagyok.