Nem akarok m�r blogolni. Nem az�rt, mert meguntam. A meguntam dolgot m�r az atl�tika edz�sekn�l �s a b�na t�rt�netek gy�rt�s�n�l abbahagytam. Viszont azzal, hogy azt �rtam "nem akarok blogolni" nem azt akartam mondani, hogy soha t�bbet nem �rok, �s hogy v�gleg elfelejtem a blogos ismer�seimet �s az �sszek�ttet�seimet az internettel. Tal�n sz�netelnem k�ne, mert ha azzal k�nzom magam, hogy k�r�l�rom a gondjaimat, de tulajdonk�ppen semmi l�nyegeset nem �rok le, csak jobban meg�rj�tem magam. Mert h�t vannak dolgok, amik nem blogra val�k. Nem tudok folytat�lagosan mit �rni, tal�n el�g lett volna annyi, hogy "nem akarok blogolni". 

B�na b�cs�lev�lnek hangzik az eg�sz, pedig nem annak sz�ntam. 

Nem is vagyok annyira szomor�, akkor meg mi�rt ilyen szar ez a bejegyz�s? Deg�z, na mindegy.

Kezdek egyre jobban hasonl�tani egy oszt�lyt�rsamra akit ki nem �llhatok az�rt, ami�rt folyton �rad bel�le a figyelem �s a szeretet hi�ny, a balfaszs�g, a megfelelni v�gy�s, �s a j�v�j�nek elbasz�dott k�pe. Szerintem az avasi v�z is tiszt�bb enn�l a szutyok bejegyz�sn�l, bocs B. 

Els� alkalom, hogy bocs�natot k�rtem t�led, ezt is �gy, hogy nem is tudsz r�la. El�g szem�t vagyok. 

Szint�n els� alkalom, hogy beismerem, hogy szem�t vagyok veled.

Koreai cs�v�k v�jjognak a f�lemben a szerelemr�l, mik�zben nekik csak az �let apr� villan�sa f�j, nekem az eg�sz l�t.

Tizenh�t �vesen meg�rtem azt, hogy t�bbet k�romkodom, mint egy munk�s ember, �s t�bbet panaszkodom, mint egy nyugd�jas. 

T�l sok dr�m�t n�zek. Tanulok t�rit holnap, vagy h�tf�n. V�gt�re is """""""""hossz�""""""""" sz�net lesz.

Nem ilyen z�r� mondatot akartam.