Ma mr csak okoskodsaim helyszne lett ez a blog. Prblok magamnak minl blcsebben s rdekesebben, ugyanakkor szemlyesen s szintn fogalmazni, enyhe burkolattal, csakhogy h legyek a digitlis, publikus hlhoz.
Persze ez mind csak magamnak.
Napjaimban ms se foglalkoztat, csak hogy kiutat keressek a kikapcsol(d)s fel s ez elg aggaszt ilyenkor, amikor a plym elzmnyeinek lpcsfokait nyaldosom.
Nem tudom hirtelen mirl rjak elbb, a poftlanul rvid szi sznetrl, vagy a gondolataimrl.
Vicces, mert msrl sem jrnak a gondolataim, mint az elmlt pr nap (sznet) vagy a nyri emlkek.
Meg az egyb aggaszt iskolai ktelessgek.
Meg a karcsony. Csak sejtem mi az oka, de most nagyon vrom.
Olvasok egy trilgit- a msodik knyv ajndk lett volna nvnapomra decemberre, de elkrtem mr most. Nagyon szeretem.
Ritka, ha egy knyv hatsra a valsgban is szomor- majdhogynem knnyesen szomor- vagy ppen nevets boldog leszek.
Meg persze felbresztett bennem nhny krdst, amik killtottak azrt, hogy lejegyezzem ket.
Pldul az rzelmeket. A valsgban a felt sem mutatjuk ki annak, mint ami igazn kikvnkozna bellnk.
Mint amikor a mellhez szortva bekebelez, s a rgen hinyolt lels gondolatra is knnybe lbadna a szemem- ha hagynm.
Vagy amikor tnyleg knnybe lbadt, mert a filmes jelenet- ahogy szlt a Careless whispers feeling ost kzben fellltott az gyra, hogy tkulcsolhassam a nyakt, ahhoz, hogy lelkezve imbolyogjunk. Szval az egsz tl sok s tl szp; igazbl tlsgosan abszrd volt az letemhez, hogy ne reagljak ilyen rzkenyen.
Mondhatnk mg szz pldt erre, de mg mindig csak a sznetet taglalnm. Hihetetlen.
De valamilyen oknl fogva gy dntttem mgis elhiszem, s akr mts, akr nem, (be)levetem magam.
Mert olyan j.
s olyan ritka.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg