Most több dolog is hiányzik a napjaimból...

Mamut.

A hajnali három óra.

Jut eszembe, a nyolcas.

A "kilenc előtt kelek, és csak négy órát aludtam, de nem akarok többet aludni" érzés.

Azok az illatok. Pontosabban kettő.

Kecske is.

Az akkori tükörképem.

A vöröslő orrnyereg és az arcpír.

Az éttermi egymásra nézős, cseppet sem illedelmes, de mégis kultúrált viselkedési formáink.

Az, hogy megöljelek Bang-ben.(vagy Unoban)

És, hogy ne érezzem a blogolási kényszert- mert minden rendben van a váratlan események ellenére.

Négytől hatig zenét hallgatni/ aludni a négyesben, mert tudom, hogy este úgy sem fogok aludni.

A lábam a laptopján.

A feje amikor a lábam a laptopján van.

Pontosan az a pillanat, amikor megérkeztünk a délibe, és ránkszegeződött a tekintetük- mert megérkeztünk.

Erről jut eszembe: amikor a vonaton ültünk odafelé, és már zajlott a partyhard mimódra.

Amikor a kezét a tarkómra tette én pedig ott tartottam. 

És amikor utána megkergettem. (már nem emlékszem miért, a kapu biztos tudja.)

"Tesa".

La Fiesta. 

"Gorilla".

Meg, hogy kétszer is fejreállítottak.

A kérdezz- felelek keksz edition.

Szakállak vöröslő vége.

Reggeli zsemle.

Esti felnőttesdi.

A kapus pályafutásom.

Filozófiák Németben.

A momentum, mikor lerajzoltam látatlanban.

A momentum, mikor tőle fél méterre ülve rajzoltam őt, várva, hogy végre filmezzünk- a laptopján.

Masszázs.

Sörben főtt virsli.

Hátvakargatósdi.

Amikor a tojáshéj beszól a vénembernek.

Egyik nap laptopjának fénye, másik nap már telefonom zölden villogó ledecskéje világít meg engem.

A káddal szemben lévő tükör, ami csípőtől felfelé mindent elém tárt.

"Naa".- ahogy utánoz.

Ahogy néz, miután utánzott.

Itt most abbahagyom.