Nagy súlyú szavakat kisbetűvel.

Igazából nem vagyok olyan badmoodban, hogy ilyenekről írjak, szóval a címben szereplő szavak egyfajta cimkék, amik körül manapság a gondolataim forogtak.

Elég sok minden eszembe jut mostanság, kicsit kimerültnek is érzem magam a mindennapi dolgokhoz, amikhez egyébként nem kellene.

Nincs kedvem kimozdulni, beszélgetni, tulajdonképpen a "kötelességeimen" kívül csak egy bizonyos mangát olvasok, és zöld ledecskével cseverészek.

Ez jó, mosantól így fogom hívni.

Ettől a viszoyom nem romlott senkivel, ugyan úgy nevetek meg eldumálok mindenkivel, a barátaimmal, csak már egyre jobban unom az egészet. A.-val töltöttem a szombat délutánom, és megbántam. 

Fura volt, nem éreztem jól magam. Már látványosan unatkoztam, pedig ezt azért vissza szoktam szorítani, de aznap valamiért nem ment. Az elején nevettünk mindenen, ahogy szoktunk. Aztán persze jött az a része, amikor csak sétálunk a plázából a másik bevásárló központba, majd onnan a hintákhoz a temetőn át.

És persze hiába mondja, hogy mehetnénk moziba, vagy bobozni, nem igazán akarok rá pénzt és időt fektetni.

Egyik helyen sem az igazi, ha közben folyton azt érzem, hogy máshol akarok lenni.

Azt hazudom neki, hogy nem szeretek mozizni, és, hogy a bobozáshoz- vagy az ilyen kalandparkos lószarokhoz- fáradt vagyok. Nem azért mert nem szeretem őt, egyszerűen csak halálra unom magam.

Jó személyisége van, szerethető, aranyos, humoros és jó barát. Azt hiszem senki sem mondhatja rá, hogy rossz barátnő, vagy rossz ember. Még azt sem, hogy kiállhatatlan. 

Ez az a tipikus nem veled van a baj, hanem velem dolog. 

Unom a napi-témáinkat, a helyeket ahová megyünk és amiket azokon a helyeken megtárgyalunk, unom a kérdését és a válaszomat. Minden olyan, mint egy előre megírt könyv, és ez idegesít.

A suliban is beleuntam a szerepembe, ott ugyanez a probléma.

Tehát mi a megoldás? Mit kellene tennem ezellen?

Talán csak be kéne vernem a fejem, vagy valami agyszűrőt beszerelnem, hogy ne gondolkodjak ennyit ilyen szarságokon. Végül is nem érek vele semmit, ha olyanokon rágódom, amire nem tudok választ. 

Viszont nem gondolni rá kicsit nehezebb, mint kutatni a választ a felmerülő problémára. 

Nehéz.