Újabban elkezdett zavarni a gondolat, hogy mindent rendszerezünk. Nem csak ember és állat, vagy hím és nőstény, hanem fekete, meleg, felnőtt-gyerek, okos-buta, nagy-kicsi, és így tovább.

Azzal, hogy ezt tesszük, csak lealacsonyítunk egy másik típust/ halmazt egy újabbal, és ez nagyon rossz.

Mint amikor a fiatalabbik testvéredet lekistesózod. Ő "kicsi". Ez persze önmagában nem sértő, vagy lealacsonyító, de akadnak jelzők, amik azok, már csak attól, hogy más hangsúllyal mondja az ember.

Korhatár, személyiségtípusok, zöld, vagy barna szeműek, ez mind semmit sem jelent.

Minket az agyunk irányít, az agy pedig nem ennyire egyszerű, hogy rendszerezhessük. 

Megkülönböztethetjük a nyitva- és zárvatermőket, vagy az emlős élőlényeket, az állatokat az emberektől, de az embert magát nem rendelhetjük kitalált csoportokhoz.

Mindenki egyforma, ugyanakkor mindenki más a maga módján. Hála az agynak. Amit mai napig tartó kutakodás után, sőt még a jövőben sem fognak tudni megfejteni.

És nem is kell! Én legalább is nem akarom.

Minek?

Miért jó halmazba tartozni? Miért nem elég annyi, hogy kedvellek e, vagy sem? 

Szerintem ha az emberek valamilyen kapcsolatba akarnak lépni egymással, el kell dobniuk ezeket az elkönyvelt öntényeket, és egyszerűen csak minden gondolkodás nélkül arra az egy dologra összpontosítani, hogy ha jól érzem magam a másik társaságában, akkor kit érdekel, hogy hány éves?

Életkor.

Miért hívjuk a felnőtteket felnőtteknek? Hol a határ, és mi húzta meg? Talán az, hogy elfújt tizennyolc gyertyát, vagy, hogy megihatta az első pezsgőjét, amit nem az idősebb haverjai vettek meg?

Az agy ad választ erre. Ez fejben dől el. Remélhetőleg tudni fogom, hogy mikor leszek nő, lány helyett.

Nem hinném, hogy ez attól függne, miket nézek a tv-ben, vagy milyen ruhákat viselek.

Sóhaj.

Nehéz téma, valahogy most nincs kedvem mélyebbre ásni.