Nem mondom, hogy ez egy tisztességes válasz a leveledre, de az a helyzet, hogy nincs kedvem tűzharcot játszani a freemail-emmel, a gmailt meg valamiért nem szeretem.

Kerestem a megfelelő zenét Marina és Weeknd albumai között, amire írhatnám ezt a posztot. Általában- igazából mindig- valamilyen zenére írok.

Amikor anya a tudtomra adta, hogy nemhogy hozzád, de még Zöld ledecskéhez sem enged el, kissé felfordult a világ.

Mármint csak azt mondta, hogy hozzád nem enged fel. De nyilvánvaló, hogy ha hozzád- egy tizennyolc éves, jól nevelt, normális, szép szemöldökű és tehetséges lányhoz- akkor a huszonhárom éves egyetemista sráchoz sem fog, akivel a nyáron akadtam össze.

Oké, hogy apám ismeri, de ez egy igen csekély ok arra, hogy anyám véleménye megváltozzon. 

Igazából nulla.

Ez először nem is nagyon tudatosult bennem, többnyire fel sem fogtam, hogy konkrétan le lettem éretlenezve és ahogy azt sejtettem és kifejtettem az előző posztban: a generációmhoz kezdett hasonlítgatni. Általánosítai, mint ha én is olyan nagylány akarnék lenni, mint azok a cigivel flangáló kis szemceruzás szemöldökű Parka kabátos kurvák. Haljatok meg mint a Chelsea csizmátokban.

És haljon meg az is aki már húsz éves és nyugodtan utazgathat.

És persze azok a tizenöt éves padlópajtik akik már több napos fesztiválokon nyakalják a körömlakklemosót, szerintem egy zongora a ti nyakatokban is cuki lenne.

Nem lázadozok, ez igazából így helyes a nevelési normákat nézve. Viszont ha a lázadóbb szemszögből nézzük, ez egyáltalán nem fer! Tizennyolctököm, Tojáshéj vagyok ígyis.

A másik amit megkaptam, hogy nem tudok barátkozni. Nekem is Pesti (vagy amelletti) emberekkel kell ismerkednem, nem elég jók nekem ezek az alpári élettelen nyomorékok.

Mármint vágjátok (mitől kezdtem többes számban írni?), hogy konkrétan csak annyit kértem, hogy hadd töltsek Pesten egy kis időt egy jóbarátomnál, akit legalább annyira megismertem- még ha online is- hogy tudjam: 
nem pedofi
szeret rajzolni
nem tartozik egy bűnügyi szövetkezethez sem
egyébként nem pedofil

Mit kellene még ezen kívül tudnom? Mármint, nyilván ennél több dologgal lettem tisztában a számtalan blogbejegyzés és beszélgetés/ levelezés során, és nyilván nem tudok még mindent, de ez még mindig nem elég?

Szóval nagylány akarok lenni...

Rendben, nem téved. Mostmár elérte, hogy az akarjak lenni.

Tehát, még az elejént, kb a harmadik bekezdésemnél arra akartam kitérni, hogy miután elolvastam a leveled, konkrétan elkezdtem sírni.

Fogalmam sincs, hogy miért, de végig olvastam és az agyam elkezdte elémhányni az eseményeket.

Szóval, hogy nem engednek el- oda, ahová már egész nyár óta menni akarok, hozzád és hozzá- és még egy csomó önző gondolat. Mint például, hogy nem mehetek egyedül Pestre, de ha te jössz, még csak nem is tudsz nálunk aludni, én meg rángassalak ide egy délutánra, és tököm.

Meg az, hogy mindkettőnket majdnem megdugott egy srác, aki persze a végén jó messzire került tőlünk, és toszhatjuk a helyzetet egy lapáttal. Mármint félre ne értsen senki, én most nem magamat sajnáltatom, hanem a kettőnk helyzetét.

Jólvan, az agyam ezen a ponton átváltott analfabéta módba.

Én most csak nyarat akarok-