Hát a cím most nem túl frappáns, gyorsan írtam valamit ami jellemző.

Napok telnek ugyan úgy, mégis van pár esemény ami felbukkan és változásokat teremt az amúgy full élettelen mindennapjaimba.

Tizennyolc leszek, változtatnom kéne kicsit az életstílusomon, már ha nevezhetjük annak.

-ebből egyébként úgy sem lesz semmi, de olyan ösztönzően hangzik, hajrá emberek!

Nagyon régen írtam, mert vagy nem akartam időt szánni rá- más kifogásaim akadtak-, vagy egyszerűen csak nem tudtam elkezdeni- általános probléma.

Szóval van valami ami aggaszt, ez a fő indok, hogy leültem ezelé a virtuális napló elé. (ez így nagyon gagyin hangzik) 

Na tehát ami aggaszt (azon kívül, hogy hetente változtatják az órarendünket, mert olyan nyomorék a közoktatás- meg úgy alapjáraton a szervezés- hogy egy tanév alatt sem bírnak összehozni egy kikúrt órarendet) igazából az lenne, hogy
-nah, hagyjuk a szolíd megfogalmazást ami egyébként egyáltalán nem jellemző az elmúlt pár posztomra-
baszott levert és magányos és olyan végig aludnám az életem ha lenne életem hangulatom van, mindezek alatt küszködöm tipikus kamasz-picsa stílű problémáimmal, mint a zsíros haj és a nem tudom mi leszek ha nagy leszek kérdés. Nah meg az időhiány! Rajzolni akarok, nem kovalens kötéseket és aromás vegyületeket tanulni. Animézni akarok, és felutazni pestre minden hétvégére anélkül, hogy elfogyna a nemlétező zsebpénzem. 

Nah, hagyjuk a problémákat, ha megoldhatóak, talán visszatérünk rá.

A lényeg, hogy egy lyukban érzem magam- most ez ilyen költői befejezés akar lenni, hogy most az egyszer ne nyugtalanul aludjak el- és nem vagyok kifejezetten rosszkedvű, de boldog sem. Marina blue-ja idevág egyébként.

Meg itt van ez a ribancfeeling, amikor csak ennék, meg aludnék. (ezt az érintett úgy is értené, és tuti tetszene neki, de Zöld ledecske ezt úgy sem látja és nahh)

Szóval, igazából kifejezetten rosszkedvű vagyok, nah.