Tegnap volt a hatalmas adult-zsúr, be is mentem egy dohányboltba.

Jó volt.

Egyébként tényleg jó volt- és ezt azért akartam még egyszer nyomatékosítani, mert tudom, hogy az első nagyon szarkasztikusan hangzott tőlem.

Kissé filmes hatása van annak, ahogy blogolok (kölyök)pezsgővel a billentyűzet előtt.

Ma nem tanultam holnapra, mert nem volt kedvem csak feküdni.

Petőfivel (D.) találkoztam pénteken, még szombat előtt- ezt direk így kellett írnom. Tizenegykor pedig már párnák közt haltam meg.

A helyzet az, hogy szerintem Petőfi belémzúgott. Nem akarom, hogy belém zúgjon, vagy ha mégis, akkor semmiképp sem akarom viszonozni. Viszont rájöttem, hogy ez egy elcseszett körforgás, mert amíg ő nálam próbálkozik(?), én egy pesti egyetemista csávónak rajzolok ingyen és közben próbálok nulla forintból annyit a tárcáma képzelni, hogy feljuthassak pestre és megcsillogtassam a szemét a hülye firkálmányaimmal. 

Szóval futunk a másik után reménytelenül, ahelyett, hogy beérnénk azzal ami adott. Tipikus filmes jelenet, kezd megindulni az életem, remek.

Ha igazi pezsgőt innék, talán vetíthetnének is.

and i ruin you