Legyen ez egy problémaposzt.

Zavar, hogy csak erre a hónapra már három plakátot készítettem és egyiket sem olyannak aki értékeli.(iskola)

Azt hiszik ez csak ilyen tíz perces leülök és kész is van meló. Pedig ha hű akarok magamhoz maradni, szart semmiképp sem adok ki a kezemből, tehát benne van egy pár napos munkám egy ilyenben.

Amivel meg igazán haladni szeretnék, -és tudom hogy az illető értékelné-, nem tudok. Ez az ami idegesít- konkrétan megöl.

Petőfivel nem tudtam találkozni és kicsit hülyén, kicsit nemtörődömnek érzem magam. 

Egyre több versenyt, projektet, külön foglalkozást sóznak rám/ ránk- stréberekre. És. Nembírom.

Mindenki kondizik, én a szülinapi csokijaimat pusztítom.

jaj, amúgy van itt ez a furcsa érzés, hogy álmos vagyok de amint elalszom kelek is fel apró neszekre, meg még pár tyúk-krízis amit most nem írok le, mert

titok.