25 : 283. bejegyzés- amikor becsuktam a füzetet |
283. bejegyzés- amikor becsuktam a füzetet
V 2016.05.01. 20:38
Rájöttem,
hogy már hajat kéne mosnom
és hogy nem kéne folyton vágyakoznom azután, ami még meg sem történt, és valószíüleg nem is fog.
Mióta kiléptem tavaly a nyolcasból, nem teszek mást, csak fázok. Reszketek a hidegtől ami körülvesz, mióta elhagytam azt a házat. Még mellette is csak dideregtem, amíg át nem adta a testmelegét. És hiába kocog a tavasz, hiába töltöm majd a nyarat a tengerparton az UV sugárzásban és a tengerben fürödve, ugyan úgy dideregni fogok.
És ennél nagyobb kamasznak még nem éreztem magam.
Hiába voltam már tizenhat és tizenhét éves, mostanra ért csak el hozzám az igazi katyvasz.
A tumblis depiposztokon, a smárpartikon és a szuicid hajlamokon túl most komolyabb fájdalmak gyötörnek.
Ha kivesszük azt a részt, hogy tanulnom kell, hogy ne vigyem tovább a családi "elszököm otthonról tizenévesen egy fiúval aki felcsinált" hagyományt, akkor is ott van még
a nyolcas.
Ha nem teszek valamit, az elkövetkezendő két évben halálra fogom unni az életem- aminek így is csak darabkáját éldegélem serényen- aztán majd dideregve szorongathatom a bizonyítványomat miközben végigfut az agyamon, hány segget kell betömjek vele, hogy eljussak az ideális kereset szintjére.
Miközben én csak egy dolgot akarok elérni jelenleg-
átugrani két évet és az ágyában landolni.
|