Nekem* 

*285. bejegyzés javítása

Még sok bizonytalanságot fogok érezni Vele kapcsolatban merthát mégis csak két év van még hátra és ki látja előre mi lesz ebből? De ez a pár nap Nála elég volt, hogy meggyőzzön.

Sokszor fogom még ezt írni, ahogy az ellenkezőjét is.

Jaj, úgy érzem magam, mint ha egy rózsaszín felhőkavalkádba rekedt árva lennék akit most szépen hátrahagytak. Ezzel, hogy hazajöttem, nem lett jobb semmi. Igazából minden csak nyomasztóbb.

Nem egy újabb döglődős posztot akarok ebből kihozni, csak érzékeltetni akarom mennyire nem akarok itt(hon?) lenni.

Vele akarok lenni, hiszen annyira gondtalan és boldog voltam! Eltudnám bőgni magam, hogy mennyire hiányolom a létét. Egy kis csitrinek érzem magam amiért belezúgtam, de most jobban aggaszt a tény ezen felül, hogy most egy darabig tényleg nem lesz a közelemben.

((És hogy kezdődik az iskola is.))

Sok egyetemista sulykolja nekem, hogy mennyire irigyel amiért csak középiskolás vagyok. Azért leültetném a padra a mostani közoktatás közepébe és úgy jelentse ki, milyen jó nekem..

De most nem a suliról akarok beszélni

a folytonos hiányérzetzemmel nem tudok mit kezdeni. (nahát milyen rég éreztelek tefasz mood)

Olyan búvalbaszott, világfájdalmas ravatalozó pofát vágok, hogy még az Addams family is összeborulna a látrványomra.

Ha tavaly júliusban, a nyolcas faházban bárki elárulta volna nekem, hogy mostanra így kikerekedik ez a kapcsolatféle...én nem is tudom, mi lett volna a helyes döntés. Mert anno szépen beleugrottam nagy kétségbeeséseim közepette ebbe az együttalvósdiba. 

Na mindegy, imádom, ez van, majd csak kinövöm...

A hátad az ágyam, jaj.
Csak a hajadba kapjak még, mire kinövöm ezt.

na, de poem ez a poszt.

jönnek az "enyém vagyok senki másé" hetek..