Ez ilyen lányos közhely, de hiányzik. Valami őrjítő módon, és most már konkrétan idegesít, hogy folyton eszembe jut.

Már megbírkóztam a gondolattal, hogy akár mennyire nem akarom, függök tőle érzelmileg, jah, kedvelem, imádom, szeretem- azért az a kedvelem kellett oda, nehogy egyből beismerjem.

Amikor órákon random elvigyorodok mert eszembe jutnak az élményeim vele, nah az már érdekes.  Jó és borzasztó egyben.
de inkább jó

és rossz, mert ezek csak felidézett emlékek, és nem a jelen.

Ezt taglaltuk valamelyik nap. Nincs baj a másikkal, csak a látogatás gyakoriságával- ami inkább ritkaság.

Tehát ez a poszt nem több, vagy kevesebb mint az előzőek. Ugyan az a téma, Ő nincs itt, én pedig nem vagyok ott. 

Most megpróbálom előkeríteni egykori férfiaktól független célkitűző énemet, hátha jutok valami hasznosra, hiszen pont most nincs szükségem arra, hogy elbódítsanak a hormonjaim.

A hülye fejlődő vágyaim meg a nagy szeretethiányom. 

Megőrülök néha.