Ez a legfontosabb dolog egy ember életében, mert ez a változó kis valami képes befolyásolni, felforgatni és ledönteni akárkit.

Ezt gondolom. Szóval a kedvem most nincs jól. 

Rám jött az évi nincs-kedvem-semmihez érzés, de ez a semmi legfőképp minden.

Ha készítenék egy listát, az iskola állna az első helyen, az összes többin pedig az iskolához köthető dolgok, mint az odajárók, ott "dolgozók" és a továbbtanulás kérdései amik csak még több kérdést vetnek fel.

Nem kell belefolyni, hiszen filmekből már mindenki tudja mennyi struggle van egy középiskolás életében. 

És nem is verném nagy dobra mert érzem is a szemforgatós arcokat olvasás közben. Ez nem önsajnáltatás csak ha lehúznak, egyből lázadozik a hormontúltengős kamasz bennem.

Szóval ma elegem van mindeniből akivel csak szóbaállhatok ebben az életben, kifejezetten utálok iskolába menni és hallgatni, vagy látni ott akárkit, nem szeretek az órám hangjára kelni, és úgy egyáltalán abban az ágyban kelni, de még aludni sem. 

Máshol lenni volna jó csak nem leszek, és ha leszek is, akkor már nehéz lesz mert nem csak szórakozásom lesz hanem dolgom is és az már nem muri. 

Szóval a napokban ki kell majd szakadni, még keresem, hogyan.