Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

289.bejegyzés- sing me to sleep- fura poszt	V	2016.10.04. 18:36
az ősz nem telik hanem hánykolódik a szétázott falevelekben miközben a gesztenye tokostul nyomja a hátát. Annyira szenvedős ez az évkezdés, mégsem az iskolai része miatt, hanem a várakozástól. Megőrjít. Szó szerint a képemet mardosom azt várva, hogy teljenek a napok. Utálom, hogy mindig várok valami távoli dologra, és addig nem vagyok hajlandó élvezni az életemet.  Nem jövök azzal a baromsággal, hogy nélküle nem vagyok boldog/ egész/ önmagam, mert nem igaz csak nélküle hiába vagyok boldog, egész, vagy önmagam, ha nem oszthatom meg vele. Akárhogy is de vele akarom megélni időm nagy részét. A szimpla délutáni tunyulástól kezdve a kirándulásokig. csak mert annyira nyálas és abszúrd.  nélküle sem rossz, de nem jó. utálom a hiányérzetet ami második hónapja tátong bennem. egy csoki, kiruccanás vagy elmaradt óra sem olyan jó, mint vele lenni. gyűlölöm, hogy így érzek. és ezt a picsaposztot is gyűlölöm. nagyon nagyon bunki-idő van és én egyedül vagyok a takaróm alatt és nem akarok ilyeneket írni,  mert ez az érzés az enyém, nem a tiéd, te nem érted
Mit szólsz hozzá?

288. bejegyzés-kóma határa	V	2016.09.12. 20:28
Csak mert valamiért nagyon nagyon -és most megnyomom az élét- nagyon agyhalott vagyok, pislogni nem bírok szinte, és már alig várom, hogy aludjak- vagyis annyira nem, mert az ébredés be is üt azonnal, mint valami köcsög villám.  És Weeknd régebbi albuma valahogy nem segít az ébrentartásomban, mindjárt beájulok nade hogy ne panaszkodjak ennyit, igazából nem tudom mit írjak, csak már éreztem a furkálást a fejemben, hogy valamit nagyon csinálnom kéne- és ez a valami az írás. Nincs miről, de írok, szerintem senkinek sem okoztam most meglepetést. Megint jönnek a nem tanultam holnapra posztok meg ugyan úgy folytatni fogom az úgy hiányzol, úgy imádlak jellegű katyfaszokat L-ről (úgy töntöttem, nem adom meg neki azt az örömöt-amiről nem is tud- hogy Ő-nek szólítsam, marad a kezdőbetűje*) *most le lett minősítve Morcos vagyok amikor hulla vagyok, utálok mindent és mindenkit, egyedül akarok lenni a bunkimban- vagy inkább vele, de félek, hogy most ő is csak felidegelne az alkalmankénti pofájával*. *azaz alkalmanként látom az arcát...veszek egy szótárat magamhoz Idegesít, több időt töltök azokkal akikkel nem akarok, mint azzal akivel igazán akarok. Még szerencse, hogy most túl fáradt vagyok a mérgelődéshez. És nem tudom mi az oka- talán a hirtelen jött meleg, a sulikezdős feszkó, vagy csak úgy, mert azért- de nem bírok enni. Nem tudom ez mennyire vág témába csak zavar és leírtam. Bár, ha mindent leírnék ami zavar szerintem még a sírkövemre is azt vésegetném szellemként néhány évtized múlva... És tegnap este realizáltam a dolgot magamban- a könnydolgot. A legfájdalmasabb fájdalom az, amikor valamit nagyon szeretnél és nem kapod meg.  Mint amikor egy kisbaba sír a tej, vagy a figyelem után. Ne becsüld le őket, fáj nekik.  Nekem is.    sok már a rózsás-felhős poszt, le kéne álljak nem vagyok önmagam, hol vannak az enyém vagyok senki másé gondolatok? femin-énem haldoklik
Mit szólsz hozzá?

287.bejegyzés- Beszéltem már a várakozásról	V	2016.08.29. 21:05
Azért nem akarom a blogomat megközelíteni, mert tele van nyafogó, lehangoló, világfájdalmas posztokkal amik csak jobban lehangolnak, tehát most valami kifejezetten vidámat fogok írni és nem azért mert ezt így elhatároztam, hanem mert van miről írnom- ami vidám több, mint vidám, imádom. Nem kezdem úgy, hogy "tegnap" mert az már a hazajövetelem időszaka volt, tehát semmiképp sem az említett vidám. Kezdem a Péntekkel. Indulásom napja volt ez, a Mátrába. Sátraztunk a fiúkkal- H, Cs, és Ő, meg én. Olyan, de olyan, de olyan jó volt, hogy azt csak így képtelenség leírni. Egyszerűen nem tudom átsugározni a képernyőmről a tiétekbe ezt az örömöt, amit érzek. Amikor nem érdekel semmi, csak a három napi mámorban való fürdés, a rózsaszín felhőcskék, a csupa imádnivaló gondolat amit soha nem fogok kiverni a fejemból mert a legfontosabb gondolataim egyike. Mindig azt vallottam, hogy sosem az a fontos, hol vagyok, hanem hogy kikkel. Megválogatom a társaságom, nyilván az előző posztokat olvasva gondolhatjátok, hogy megvan rá az okom, hiszem megfordultak már a kezdetleges életemben nemkívánatos emberek. Nem sok, de bővel elég ahhoz, hogy az igazán megfelelő- imádnivaló, imádnivaló!- emberekkel töltsem ki életem hátralévő napjait. Érdekes mennyire szemben áll egymással a mocsok és a boldogság, mégis karöltve egymáshoz tartoznak. Három napig kint a sátorban a bogarak és a száradt fűszálak társaságában, az Ő és a saját izzadtságomban hemperegve voltam a legboldogabb. Minden reggel- az órára nem nézve, mivel nem is volt- kényelmesen ébredtem, gondtalan és vidám voltam. Néztem ahogy gyűrődik az arca alvás közben, és nyitott száját látva vártam mikor horkan fel végre, hogy aztán a könyökömmel megdöfködhessem az oldalát és felébredjen. Aztán a karját kinyújtva a vállára tehessem a fejem és a világ legboldogabb emberei legyünk, hah. Számító egy picsa vagyok, azért azt meg kell hagyni. Meleg volt, de a hidegben is melegséget éreztem volna. Ez történt.
Mit szólsz hozzá?

286. bejegyzés- Jaj, felem..	V	2016.08.10. 22:14
Nekem*  *285. bejegyzés javítása Még sok bizonytalanságot fogok érezni Vele kapcsolatban merthát mégis csak két év van még hátra és ki látja előre mi lesz ebből? De ez a pár nap Nála elég volt, hogy meggyőzzön. Sokszor fogom még ezt írni, ahogy az ellenkezőjét is. Jaj, úgy érzem magam, mint ha egy rózsaszín felhőkavalkádba rekedt árva lennék akit most szépen hátrahagytak. Ezzel, hogy hazajöttem, nem lett jobb semmi. Igazából minden csak nyomasztóbb. Nem egy újabb döglődős posztot akarok ebből kihozni, csak érzékeltetni akarom mennyire nem akarok itt(hon?) lenni. Vele akarok lenni, hiszen annyira gondtalan és boldog voltam! Eltudnám bőgni magam, hogy mennyire hiányolom a létét. Egy kis csitrinek érzem magam amiért belezúgtam, de most jobban aggaszt a tény ezen felül, hogy most egy darabig tényleg nem lesz a közelemben. ((És hogy kezdődik az iskola is.)) Sok egyetemista sulykolja nekem, hogy mennyire irigyel amiért csak középiskolás vagyok. Azért leültetném a padra a mostani közoktatás közepébe és úgy jelentse ki, milyen jó nekem.. De most nem a suliról akarok beszélni a folytonos hiányérzetzemmel nem tudok mit kezdeni. (nahát milyen rég éreztelek tefasz mood) Olyan búvalbaszott, világfájdalmas ravatalozó pofát vágok, hogy még az Addams family is összeborulna a látrványomra. Ha tavaly júliusban, a nyolcas faházban bárki elárulta volna nekem, hogy mostanra így kikerekedik ez a kapcsolatféle...én nem is tudom, mi lett volna a helyes döntés. Mert anno szépen beleugrottam nagy kétségbeeséseim közepette ebbe az együttalvósdiba.  Na mindegy, imádom, ez van, majd csak kinövöm... A hátad az ágyam, jaj. Csak a hajadba kapjak még, mire kinövöm ezt. na, de poem ez a poszt. jönnek az "enyém vagyok senki másé" hetek..
Mit szólsz hozzá?

285. bejegyzés- kiakadósdi	V	2016.07.19. 22:24
a nyárnak még közel sincs vége ezért nem akarok még a részletekről irni. Ez a kapcsolat nagyon nehéz nekem. Ez a "nem járunk, de kellesz mellém*" dolog fárasztó. *nekem el ne higgyétek ha nincs itt hiányzik, márpedig javarészt nincs itt. Ha igen akkor pedig próbáljuk (el/ki)élvezni azt a piciny időcskét. Ne jöjjünk össze, mert messze van, és csak a királylányok élnek távkapcsolatban a palotácskájuk legfelső szintjén, epekedve, hogy kapcsolódjon a mobiljuk a hálózathoz és hogy végre zölden villogjon a telefon kijelzője feletti ledlámpa -nanem, ebből nem kérek. Nincs többé Zöld ledecske számomra. Nekem tényleg egy férfi kell. Nem érdekel, hogy kislány vagyok, vagy hogy ki tart annak. Tudom, hülye vagyok még az élethez és nem is akarok én bizonyitani senkinek (nagyon bosszantó de a német billentyűzeten nincs ékezet az i-n) egyszerűen csak unom a várakozó, epekedő, szánalmas pici lányka szerepét bújni. Nő akarok lenni a másik fél szemében -minden kislányos arcvonásom ellenére is. (most ezzel nem arra akarok kilyukadni, hogy dugjanak meg, mint egy állatot) Imádj, utálj, tisztelj.
Mit szólsz hozzá?

284. bejegyzés- "Miért van ennyi időm rá magamban."	V	2016.05.09. 20:18
Miután vélhetően a krém okozta allergiás reakciótól vörösen puffadt fejjel bevánszorogtam az iskolába, nem is vártam többet, jobbat, szebbet. A mai nap tehát pontosan annyira elcseszett volt, mint amilyennek lennie kellett. És persze még nincs vége. Húsz perccel ezelőtt az ágyon hemperegve szipogtam a perceket. Csak vártam, hogy teljen. Ma nagyon rossz napom volt- kezdhető így is egy poszt. De csak azért nem kezdtem így, mert ma elhangzott az az abszurd mondat az osztályfőnöki órán, hogy még lehetek négyes fizikából. Ez az egyetlen amiért nem kezdtem így, egyébként az állítás nem hamis. Fáradt vagyok, és öt hetem van arra, hogy befejezzem Zöld ledecskének a rajzot.  Most örülöm kelene, hogy mindössze öt hét választ el attól, hogy a tavaly augusztus óta áhítozott nyaram elkezdődjön. Ez a nyár az Enyém. Viszont ebben az állapotban csak aggódni tudok és sírni. Egyre sűrűbb nálam ez a hangulathalálozás.  csak pretend baszki, pretend.
Mit szólsz hozzá?

283. bejegyzés- amikor becsuktam a füzetet	V	2016.05.01. 20:38
Rájöttem, hogy már hajat kéne mosnom és hogy nem kéne folyton vágyakoznom azután, ami még meg sem történt, és valószíüleg nem is fog. Mióta kiléptem tavaly a nyolcasból, nem teszek mást, csak fázok. Reszketek a hidegtől ami körülvesz, mióta elhagytam azt a házat. Még mellette is csak dideregtem, amíg át nem adta a testmelegét. És hiába kocog a tavasz, hiába töltöm majd a nyarat a tengerparton az UV sugárzásban és a tengerben fürödve, ugyan úgy dideregni fogok.  És ennél nagyobb kamasznak még nem éreztem magam.  Hiába voltam már tizenhat és tizenhét éves, mostanra ért csak el hozzám az igazi katyvasz. A tumblis depiposztokon, a smárpartikon és a szuicid hajlamokon túl most komolyabb fájdalmak gyötörnek. Ha kivesszük azt a részt, hogy tanulnom kell, hogy ne vigyem tovább a családi "elszököm otthonról tizenévesen egy fiúval aki felcsinált" hagyományt, akkor is ott van még  a nyolcas. Ha nem teszek valamit, az elkövetkezendő két évben halálra fogom unni az életem- aminek így is csak darabkáját éldegélem serényen- aztán majd dideregve szorongathatom a bizonyítványomat miközben végigfut az agyamon, hány segget kell betömjek vele, hogy eljussak az ideális kereset szintjére. Miközben én csak egy dolgot akarok elérni jelenleg- átugrani két évet és az ágyában landolni.
Mit szólsz hozzá?

nemposzt, csak szólok	V	2016.04.21. 21:35
kilómétereket nem is, de azért egy gyere együnk-öt megérek.
Mit szólsz hozzá?

282. bejegyzés- Later is the best time to do anything	V	2016.04.21. 21:08
Ezért kezdtem később ezt a posztot, mint akartam. Nem akarok írni semmiről, csak megjegyzem hogy éppen ezekben az órákban- de minden nap ilyenkor- nagyon nyomott vagyok. Igazából a nap folyamán többször is megesik.  A fáradtság már télen elkezdődött, de csak tavaszra lett úrrá rajtam, a várakozás már augusztustól kísérget, mostanáig és a rosszkedv csak időszakos.  Úgyhogy ez jó.- Nem a bőszavúságomtól lesz híres ez a poszt, sőt, még csak a lelkesedésemtől sem. Most amúgy mit akartam írni? Tizennyolc évesen nem sírjuk vissza a tizenhetet, de a tizenhétévesen töltött órákat a nyolcasban valahogy mégis.  Eszembe jutott, hogy ha most megkérdeznék tőlem mi a legértékesebb dolog a világon,  ártatlanság ot mondanék. Ez a bejegyzés szóljon erről az értékről. Kár, hogy visszanemtérő megismételhetetlen egyszeri erény Most eltudnám viselni a jégcsap szemeket az izzó bőrön.
Mit szólsz hozzá?

281. bejegyzés- szemezés és kontraszt	V	2016.04.07. 20:55
Szemeztem az autóval, a villámmal és egy képzeletbeli meteorral. Ez nem halálvágy, csak unalom. A gondolat, hogy bajom esik nem ríkat meg, de nem is vonz. Tehát nem vagyok orvosi eset, csak  magam. egyedül töltöm napjaimat mindenhol. Ezt hívják magánynak csak én utálok ilyen közhelyes elnevezéseket használni a hülye kamasz-picsa hangulatingadozásaimra, mert gagyi. Tom Odell és a showerpower, ez van most.  Szánalmas és szomorú és már  nem jó, nagyon nem jó. Minden zene a szerelemről szól, tele van I need you meg love love dont let me down szövegekkel, másról már nem is szól az élet, csak hogy gender.. persze attól, hogy a magyar mondataimba angol szavakat ékelek még nem lesz nyelvvizsgám. beauty is everything but food.
Mit szólsz hozzá?

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk